Mindenki hallott valamit Csúszkál benne a hasadás Ahány irány annyi haza Ősz van és megannyi hátha Magasan száll az egyszeregy Ahogy botorkálsz magadig Aki többet tud az van itt Az idegekben a salak Aki le-föl velem zuhan Mint a lélegzet annyi csak Futok az árnyékom után A világnak négy sarka volt Abban is leginkább Vése Ki simogat láncaival? A féreg mi belém szorult Csak be kellene vallani Mintha elölről kezdeném Ne siessen ha elkövet Szemmel tart már annyi király Leesett a májusi hó A közöttben is a mögött Közelebb jöttek a vizek Állunk a világ közepén Csöpög az időből a méz A valóságnak nincs neve A nyele a fejsze helyett Mindig az elején szakad Csak az őrmester változik Összeér a sok kis esély Rakosgatni kínra a kínt Az egész szerkezet folyik Toporog a kör közepén Mostan röpül a kismadár Ahogy a rozsda eszi meg Hiszen történik a csoda Furkálja a semmit a szó Belepusztul ha megtalál Ott álltunk hogy se be se ki Ami magától megmarad Az ólom marad legtovább A tüdőben a zúzmara Nem akarnak veszíteni Kötözik ami nem ereszt Mintha gyorsan eloltanánk Aztán a szegény buta test Állnak az idők a hegyen Ahogy a verset mondanád Miközben húz a csőbe be Csak az a biztos ami nő Azzá lehetnél aki vagy Jár mint a nyelvben a világ A vers határán is lovak Vasat égetnek valahol Ragyog a hold mint a fogas Beteljesül a pillanat Nem volt még ennyire közel Ölel és szétfeszít a kép Én magam elől szaladok Ahogy a múlthoz odafagy Röpül az ásó védekezz Viszi a mozdonyt a vonat Körülménnyé duzzad a kör Remélni a legjobb üzlet Cincogna a farsangi bál Lehetett volna boldogabb Benne van minden krimiben Tele sejtekkel a kavics A másik ember aki bent Valaki magában beszél A világ helyett a dolog A két pont között a jelen Figyelni csak az őröket Rácsok között a térzene Valaki ráz egy lepedőt Fut a tétova gondolat Elképzelni hogy soha még A valóság helyett a kép A nincs sehol de mégis itt Valaki néz a rácson át Egy kődarab alatt az ég A jövő oldalán a szárny