Ahogy a verset mondanád A pillanat mi összeránt mintha nem is volna idő csak fényesség meg levegő meg szélbe-szakadt pántlikák s ahogy jön szembe a világ és minden lábon nyúlcipő s üldözött lesz az üldöző de nem ismeri föl magát ahogy a verset mondanád amikor zuhog mint a kő s a tejút a lyukas tető villámlik a szavakon át ahogy várod a koppanást de már semmi sem menthető