Mintha elölről kezdeném Március mennyi költemény vizesruha a bokrokon végigfut a hazán a hon csattog a drótnélküli fény mintha elölről kezdeném anyám nevét kiáltozom jaj torkom jaj forradalom mekkora kő a tollpihén s az utcákon is mintha én megvan csak ki kell mondanom ország bukhat el egy ragon világokat szül a remény most minden mozdulat enyém most átlépek árnyékomon