A nincs sehol de mégis itt Mindig az ami kimarad a torony oldalán a lift miközben fönt-lent döngetik és azt hiszed hogy benne vagy a szavakba szakadt szavak a döbbenet hogy megtelik márciusok októberig és hogy megint árnyéka csak a kint is bent is az a nap a fény ahogy beszögezik s a végtelen alatt a csík a nem tudod de föl ne add a szebb a jobb a szabadabb a nincs sehol de mégis itt