Ősz van és megannyi hátha A naprakész fű ó igen befeküdt rögtön a tájba attól lett olyan amilyen se barna se nagyon sárga húzza a fenyőt magára de ellöki az mérgesen ennyi a színen a dráma tanulság nélkül nélkülem de hát ezt is csak képzelem ősz van és megannyi hátha teli tüdő a végtelen mézlik az Úristen lába s mintha a mellemen járna s meg-megállna a szívemen