És semmit sem akar, csak át Most így ír verset, hogyha ír. És fél, mert vádolja magát. És egyre több lesz a papír. S ugyanaz marad a világ. És semmit sem akar, csak át. Csak úton lenni, mint a hír. Egy kis sót, egy kis paprikát. S hogy ne ússzon rajta a zsír. Aztán úgy is jön a radír. Kinyitanak a patikák. Az mar nagyobbat, aki bír. Az jajgat, akit húz az ág. S milyen kevés, amit bevált. Mily égető arcán a pír.