Csak aki nagyon hallana Sipos Lászlónak Bújnak előlem a szavak. Kő van. Vége van. Éjszaka. Kinyitva minden ablaka, viszi a függönyt a huzat. Csak aki nagyon hallana. Szárnyat képzelek, tejutat. Égnek a nyelven a lyukak. Nő a halotton a ruha. Pedig örökre láttalak. Volt ege, földje, Krisztusa. Kabátja zsebében gyufa. Behoztuk a virágokat. Most megint forog a szoba. Mondanám, de sehol se vagy.