III. Ha most befogom a fülem, ha a szememet becsukom, elszalad a nyúl a havon, a havon túl van a verem. Ha a fedőt megemelem, beköszönnek az ablakon, csak lesz valami alkalom, hogy szemközt, hogy személyesen. Ha megakad a nyelvemen, akkor sem hibáztathatom, mondják, hogy átok súlya nyom, de nélküle sem, vele sem. S mindent ezen a csöpp helyen. Egyedül, rögtön és nagyon.