II. Ahogy ki-kicsúszik a kéz, és fogja mégis mialatt. Idő, idő, ki fia vagy? Minek az egészbe a rész? Micsoda kancsal ölelés, ha akkor is csak magadat? Ha számodra csak egy kalap. Csak véghetetlen etetés. Mit érzés, illem, józan ész, hatalom, hit, tapasztalat, kint s bent a világnyi kacat, a sok kis madzagon a méz? Minek a hideg lüktetés, ha ugyanaz a folyamat?