Mint mikor titkon valaki Ahogy a száját beeszi a csont és a sajgás közé, s inkább nyelné, mint ejtené, s úgy is csak félig mondja ki, mint mikor régi versei, s az egész cső visszafelé, a pillanat is senkié, a kegyelem is egyszeri, mint mikor titkon valaki, de nem lehet tudni, mivé, s úgy fordul a tükör elé, hogy ki akarja játszani, mint mikor már nem kérdezi, csak hirtelen megértené.