Mikor lejjebb már nem lehet Kútásók lyukas vödröket. Állnak alatta és folyik. Mint mikor az eget merik. És hazament, aki fizet. S hogy egyre mélyebb s kerekebb. S hogy fiaik és lányaik. Már nem is szólnak föl, ha így. Már az is élet, hogyha megy. Föld, levegő, tüzek, vizek. És valamennyi álmodik. Csontig? Fenékig? Éterig? Ki tudhatná, hogy hova lett? Mikor lejjebb már nem lehet, minden test fölfelé esik.