Vannak, persze, a madarak Csak amikor nekiszalad, ráteszi a marék habot, csak a csalóka máz alatt, csak magán kívül valahogy. Kevergeti a zavarost, feszít, mint égbolton a csat, mert e jelben is győzni fog, mert magamagát nézi csak. Vannak, persze, a madarak, akik nem olvasnak lapot. Honnan tudnák, hogy ki a nagy, s uram bocsá' a legnagyobb? S pláne, hogy ami kibugyog, micsoda mélységből fakad? |