Ahogy esik bele a köd Ahogy esik bele a köd, és kivül-belül óceán, valaki a padlóra köp, s mennek a többiek után, ahogy magamagát a lány, s fekszik a két szikla között, s jön, jön hófehér paripán, s az a királyfi, aki jött, ahogy fel kell rázni előbb, s az erő habzik, nem a szárny, s ahány pillanat, annyi csöpp, ahány recept, annyi talány, ahogy minden nyirkot kihány, s minden hülyesége örök.