Mint aki rókát szelidít Viszi magában a határt. Nincs is estétől reggelig. Akkor fölkel, leengedik. Mindenki tudja, merre járt. Itt egy futót, ott egy huszárt. És hegyeit meg völgyeit. Mint aki rókát szelidít. És nem ismeri a halált. De csak az, hogy használ vagy árt. Csak sebeik meg álmaik. Meg ahogy egymást hergelik. S hogy ez a párt vagy az a párt. Hát egyik sem várja kitárt. És továbbra is figyelik.