Úgy kezdődik, hogy visszaüt Félek, mert félnek, s nem tudom. Úgy kezdődik, hogy visszaüt. Kerülik egymást a betűk, jár a sorok között a nyom. Nincs, s merthogy nincs, nem akarom. Csak hol itt, hol ott, mindenütt. Ellepi, mint követ a rügy. Bozsog, mint akna a napon. Mint a vezércikket, írom. Gitárok közt egy hegedűt. Süvít a dallamban az ügy, fut az utolsó alkalom. Ki játszik? Milyen hatalom? Miért vállalom én a bűnt?