A képzelet, hogy benne van A képzelet, hogy benne van, s a szél a lábai alatt. A viszi, amit mondanak, s a minden szava hasztalan. A mintha tudná, hogy hogyan, de amit tesz, torzója csak. A síró-rívó satupad, ahogy a mellben megfogan. A lendület, hogy annyian, s a hát akkor miben akad? A tetőtől-talpig nyakak, s a mennyi magányos roham. A kikapcsolná boldogan, s a csat, hogy akkor is szakad.