S S. feltalálta a lábnélküli asztalt. Azazhogy felfedezte inkább, mert világutazók mesélik, hogy külföldön látták már. Akad, aki állítja, hogy ötven évvel ezelőtt hazánkban is forgalomban volt, sőt némelyek tudni vélik, hogy S. a készítés fortélyait a saját nagyapjától leste el amíg az öreg műhelyében a bilin üldögélt. A lábnélküli asztal divatba jött. Leginkább a közönséges asztalra hasonlít, csupán lábai nincsenek. Persze, ez sem olyan egyszerű. S. szerint képzelőerő kérdése az egész. Éppen az benne a forradalmi, hogy a használókat is bevonja az alkotásba, kényszeríti őket, hogy lábakat képzeljenek neki. Erre kevesen képesek. Az a leggyakoribb, hogy kétségbe vonják asztalvoltát. Mások a képzelőerőt egy ötlettel helyettesítik: az asztalt az ölükbe teszik, úgy esznek róla. Ezek rendszerint gyomorbajt kapnak, mert állandóan arra kell ügyelniök, nehogy a leves és a főzelék az ölükbe boruljon. S. megveti őket, karámot, néha szögesdrótot képzel köréj ük. Meg van győződve, hogy a kor asztala a lábnélküli asztal.