Egy hajszál a pillanaton Jó, három az ötödiken. Akkor is, ha abbahagyom. Kétszáznegyvenhárom igen, és ugyanannyi nem tudom. Egy hajszál a pillanaton. S kilenc éve, hogy leveszem. A mozdulatban a viszony, az eredményben a sosem. A mind benne a többiben. Az ahány, annyi alkalom. Az újra s újra a kezem, mint valami után a nyom. Ahogyan hasad az atom, s odaragad a végtelen