Talán választott városom Talán választott városom, a máris életem felét, az ahol, a most, a miképp, a méginkább, ha elhagyom. Talán a nyom a talpamon, a tejutak, a szanaszét, az ahány város, annyi Pécs, az elereszthet, de fogom. Talán, hogy arany és uszony, a mint a halszemben az ég, a biztos talánban a szép, a mennyi nő, mennyi torony. Talán a firka a falon, az igen s nem közt a beszéd |