Mint mikor egy nyárőszi nap Mint mikor egy nyárőszi nap, s valaki a falon benyúl, s egy eleven halotti ujj megérinti a hátadat. Mint mikor a talpad alatt, s meg kell állni váratlanul, hova, hova, naccságos úr? s elveszik a papírokat. Mint mikor nem az a vonat, de a kalauz belefúj, és egyszerre valami túl, az öntudatod foglya vagy. Mint mikor még mindent szabad, de már senki sem szabadul |