Ők a mese végén a könny Ahogy lett egyre öregebb az egész, és külön-külön, kelés nőtt a fenekükön, mindegyik magába esett. S mint a kukac, ha csupa seb, mintha a nyelvükön köröm, elfogyott, égett odafönn, megfagyott bennük az üveg. Folytak a gennyes szövegek, csúszkáltak a könyökükön, s hogy abban is legyen öröm, a tenyerük, az viszketett. Akkor is élnek, hogyha meg, ők a mese végén a könny