Mindig csak egy-két emberen Mindig csak egy-két emberen, legtöbbször egyen múlt, ahogy, de mintha ő is, jobb, ha jobb, csak hagyta volna, hogy tegyem. Mindig csak addig, hogy nekem, hogy valami közvetlen ok, mert viszik, mert attól mozog, mert az én bűnöm, hogyha nem. Mindig csak az iszom, eszem, hogy szeretek és meghalok, s hogy annyi mindent gondolok, hogy kell, hogy valaki legyen. Mindig csak, hogy most és velem, s hogy vége, mert magam vagyok