Én azelőtt fák és füvek Én azelőtt fák és füvek, végtelen voltam, kapcsolat, ahol a fény és a meleg, világgá szédül az anyag. Engem nem fogott, hogy megyek, de bennem keringett a nap, húzták egymást a részletek, a megoszlás volt a tudat. Nekem annyi volt, ami egy, hogy viszonyítsam magamat, sejtről-sejtre ha lehetek, milyen az egész, ha szabad. Én nem akartam képzetet, csak éreztem, hogy szétszakad