Mintha minden valami gömb Ahogy csúszik alóla ki, s fogja a semmit odafönt, mintha minden valami gömb, csak bele kéne ugrani. S mintha biztatná valaki, hogy mielőtt a kör lecsöng, hogy attól göröngy a göröngy, s a halál is csak az, ami. S mintha lehetne hallani, ahogyan a csontban a csönd, ahogyan az űrben a gyöngy, ahogyan mind elengedi. S mintha, ahol a sarkai, ott hallgatódzna, aki dönt |