Egyre többször az apámat Egyre többször az apámat. Mintha ő tartaná bennem. Áll közöttem rezdületlen. Nézi, ahogy ordibálnak. Néha, mint a mozgó ágak. Égre írja, amit éppen. Ellebben, ha észrevettem. Nem dicsér meg, nem hibáztat. Hallgatok, mint akit várnak. S engedik, hogy befejezzem. Minden irány egyenesben. Minden idő ráadás csak. Mintha a huszadik század. Fogjuk a nagy semmit ketten