A FÉLELEM FUTAMAIBÓL

Gyémánt és diófalevél
villámlik a vak pillanat
hiába állok üvege előtt
megkarcolva a délután
fut benne csupaseb anyám
mintha láncon futna a rab
átfeszül rajtam megakad
merevedünk ijedt szoborrá
s mint akire égbolt zuhan rá
várunk utolsó itéletet
pedig még el sem végeztetett