A FÉLELEM FUTAMAIBÓL Gyémánt és diófalevél villámlik a vak pillanat hiába állok üvege előtt megkarcolva a délután fut benne csupaseb anyám mintha láncon futna a rab átfeszül rajtam megakad merevedünk ijedt szoborrá s mint akire égbolt zuhan rá várunk utolsó itéletet pedig még el sem végeztetett |