SZAVAK A SÚGÓLYUKBÓL A kontúrok, Hamlet, a kontúrok! A Szellem határtalan, örökkévaló, bennünk ölt testet, hiányaink mágnesezik ki a homályból, nem lesz különb, sem gyarlóbb, mint magunk. Próbákból és tapasztalatból épül a mezsgye, válik el gyanútól forma, tűztől a víz, a többi mind mese. Pihen a középen való, kardodról mit se tud, kínjaid csak te látod bele, húzd körül piros vonallal részedet. Előbb a próbák! Köpenyed alatt férjen el minden, ami van. Vigyázz a részletekre ! Claudius lenézte őket, azért bűnöző. Mindnyájan vétkesek vagyunk, hiszen előttünk, s megfutottunk. Bennünket jelölsz, ha elkülöníted pontosan, ami még te vagy. |