4 Mi mindig mindent elsietünk, mi nagyon közelre megyünk. Van egy emlékünk: Európa, van egy álmunk: a jelenünk, van egy-két halálos rögeszménk. . . Úgy késünk el, mintha sietnénk. * Könnyű befogni menekülőt: kapjon türelmet, teret, időt. Fussa ki magát! Vigye a hit, vagy a félelem, el nem szökik. Nincsen több utca, csak ez a jó, szalonnaszagú egérfogó. * Ments meg uram az okosoktól, mindig mindent jobban tudóktól, s ha leejtesz egy almacsutkát, intézkedj, hogy eltakarítsák, mert mint bagót, fogukra rakják, és nyálukban csúszkál az ország. * Halmozódnak a negatívjai a lehetségesnek, s nincsen aki Kolumbuszként, Macedóniai Nagy Sándorként nemcsak fölismeri, de oda üti, kettőbe szeli: világokat mer kimozdítani? * Talán a sportban még lehet, talán a hitelesített méterek, órák és kilók azt mutatják, ami a jobb, és talán akkor, ott dől el, hogy miért, és hogy mennyivel. * Emberi számítás szerint megvalósulnak álmaink. Az enyém benned, tiéd másban, és ami mégsem, az is számtan. Hát ne tékozold el magad, ha a tükörben nem te vagy.