3 A tanítványok szétszéledtek, és elkezdődött a költészet, a dal, a dal a mennyországról, az istenről, isten fiáról. . . és ahogy mentek, mendegéltek, egy nagy sötét erdőbe értek. * Kondult a gyomor, megfordult a kés, főműsor lett az esti etetés. Amaz a múltját, emez álmait, mézes emlőt szopott a harmadik. A gazda állt az udvar közepén, és dudorászott: az ám a legény. . . * "Ahol hatalom, ott az erkölcs" - nézett rám, s az asztalra vágott. "Nem krisztusok, okoskodások, a fog tartotta meg a világot, és az ököl." S mert azt hitte, bölcs, hogy bölcs és jó, hozzátette: "Tölts!" * "Én nem versenyzek” - szólt a szikla, és befeküdt a szélárnyékba. Fölül, alatta és körötte zúgott az "öld meg" s az "előre". Megtaposva, magára hagyva azt hitte később, hogy túlélte. * Aki felkötötte a kolompot, ne csináljon másokból bolondot, kolompoljon! Biztatott nagymama. És nyargaltam a mezőről haza, csikőcsengő nyakamban, utánam egy ország, azaz: öcsém és árnyam. * Majd pontosan fölmérik azt is, mi volt az élet, mi a praxis. Hol sikerült, és mi lett volna, ha gyakrabban megyek pokolba. S ha mene, tekel és ufárszin : velük együtt ülök a sámlin.