| LENNÉK ÖRÖMÉN A LAKAT Rajtam az is csak átfolyik, ami magától fönnakad. Belesimultam az anyag barázdáiba, mint a viz. Vitt fölfelé három napig napnál melegebb kábulat, de csak a köd lett vastagabb, s néhány fűszál sejt valamit. Néhány fűszál ágaskodik, finom rács lesz a köd alatt. Kerül mögéje pici nap, lobog belőle kicsi hit. Lennék örömén a lakat, de rajta éppúgy átfolyik. |