Talán ő az a másik Illatával hizeleg, bekerítene formáival, nyelv alá rejtett ízek emlékeit bogozza, minden érzékszervedet a meleg hús öntudatlan jármába fogja, hiúságodnak abrakot, önzésednek előnyös teret, gátlásaidhoz, hülyeségeidhez gátlásosabb, ostobább közönséget, idegesítőbb türelmet kinál, talán ő az a másik, akit egyikben sem találtál, aki nézett csak a rácson át, amikor nyitva volt minden ajtó, s benned volt még az összes változat, talán ő az, akit ha most elérnél s befogadnál, örökre kioltana, hiszen úgy vonz, hogy már taszít. |