Mintha kővé változtál volna Beképzelt lettél és nehézkes, mintha kővé változtál volna, s már csak a nap, a szelek, az eső meg a hőmérsékleti változások érdekelnének, ők is csak azért, mert rád se hederítenek, s így megvan a kellő okod, hogy többszörösen szenvedj, hogy kiszolgáltatott légy, szétfeszítsen a nagy meleg, összeroppantson a hideg, álljon az eső izületeidben, s örökké frontátvonulás kínozzon, hiszen ellened esküdött a mindenség, amit magaddal egynek hittél, és hinnél még ma is, innen alig van visszafelé út, meg kell várnod, amíg teljesen vagy majdnem teljesen betemet a szél, és újra megérted, amit a füvek meg a fák mondanak, és amit a talpad alatti homok bizsereg füledbe, innen csak alázattal, araszolva, s csak úgy menekülhetsz, ha kiszakítod magad a szorításból, melybe a szárnyaló hiúság és a versengés sodort.