Az összes ág A csupacsonk, az örökké visszanyesett utcai fák emlékeznek-e vajon tavalyi, tavalyelőtti ágaikra, fáj-e a levegő, ha jön a front, ha hetekig esik az eső, ha a régi csatákról álmodnak, s helyben futnának kicsit az égen, talán a jobb közérzet, talán a fürge tavaszi szél miatt, fáj-e ott, ahol semmi sincs, de ahová beirányozzák megint a most kibújt hajtásaikat, ahol a hiány szinte húzza őket, s minél keskenyebb az út, annál kedvesebb a megérkezés, ahol megvan az összes ág, de minthogy megvan, nem lényeges már, tehát visszahúzódik lassan a törzsbe, gyökérbe, a földbe?