Folyamat

Mire megérik, megkeseredik,
csökönyös kis halálból néz ki,
hallgat, mint aki tud valamit,
de fölösleges kibeszélni.

Isten, aki a redőnyben lakik,
leszalad, hogy közelről lássa,
de már magának se hazudik,
nemet int a világosságra.

Megérintik, mint süket a vakot,
s a bőre sem megy lakomába,
csak áttöri a padozatot,
mikor formáját megtalálja.