Az ötvenes kőnél Levél Bisztray Ádámhoz Hát így állunk, Ádám, te éppen egy hónappal előbb leszel ötvenéves, mint én, azazhogy november öt és december hat között az a harmincegy nap csak mint március vagy május vagy... lehetne egy hónap, de mit most március? hiszen a dologban a lényeg, hogy a naptár szerint, lám, elszegődhetek öcsédnek, s megkérdezhetem tőled, hogyan csináltad, öregem, hogy egyszerre csak ötven, hogy onnan vagyunk a hegyen? a Hargitán? vagy a Szent Mihály-hegyen? a Kishegyen? ki tudja, hiszen benne a sötét erdőben, hiszen észre sem vettük, s néha még ma is úgy mutatkozik a magasság, mintha fölfelé mennénk kicsit, kicsit, mintha még mindig valami új hodu utu rea, és nem a végső isa pur es homu-valahová, mintha ugyanúgy húzna a holvolt Erdőntúli táj, s nem érdekelne, hogy a test már magától meg-megáll, hogy megkínozza a lelket, mely mint a Kerítetlen világ madara szállna csak, mindegyre sebesebben, hogy van ez, Ádám? te, aki egy hónappal idősebb és bölcsebb is vagy nálam, mondd, sírjak-e vagy nevessek? annyi minden után, ami mivelünk is megesett, háború, személyi kultuszok, ötvenhat s egyebek, annyi minden után ez a Tavaszra nyíló ablak honnan van, barátom, hiszen lassacskán befalaznak, s a Tornác a Dunafelett mintha a Csillagpázsit füzérvirága volna a végtelenből világít, hiszen a múltunk, mint Elfelejtett tél, farkasokkal, történelem már akkor is, ha ránk tör vasfogakkal, Más lett a béke, dörmögöd? s hogy ez is Malomjáték? rajtaveszt Nikodémusz, de él magyar, Buda áll még? s ami bennünket nem ereszt, a föld, a nyelv, a szellem, fiainkat is fogja már, és egyre erősebben? ennyi volna csak? gyönyörű őszbe fordult az ország, potyog a szelídgesztenye, megverjük a diófát, szedjük az almát, forr a bor, s anyám a hetvenéves sürög leginkább, mint aki átlátja az egészet, ötven év? hetven? őszre tél? amíg a szíve dobban, egész lényével benne van az összes pillanatban, valahogy így? plafonig ért csontjainkban az élet, de oldalt lesz még tér s idő, tenni valami szépet? tenni hasznosat? úgy legyen! élj soká, kedves bátyám, találkozunk az ötvenes kőnél, ha kicsit vársz rám.