Versfoltok a kövön Takard le jól, mit elkövettél és élj utána szabadon, akár egy sikeres merénylő. Pilinszky János GYILKOS Versfoltok a kövön. Térdel a költő. Kezében fölmosórongy. A zárka ajtaját betölti. Szaval. Ragyog a gyilkos. BOLDOG Visszafordul. Egyetlen pontra néz. S nincsen ott. Esendő, mint az üres mozgólépcső. Boldog, mint a barom. BENT Vannak sémák és van a kín. Valaki váratlanul kinyit egy ajtót, s önmagát látja bent, amint az ajtót nem képes kinyitni. BIZONYOSSÁG Minthogy sehol, innen akárhová. És sehová. Még egy kanyar, s összeáll a pokol. Össze a mennyország. Ennyi talán. Egy száraz ág árnyéka, egy billenés a szó között. A kút, ami torony. Kong a vödör, jár föl-le, lüktet az öntudatlan bizonyosság. MEGFOGHATATLAN Nincs minta, csak anyag. A vas van a szem mögötti szakadékban. A növekvő tömeg. A becsukott megfoghatatlan.