Kicsúszik a kezedből kezed Elmúlt az ünnep, s mint akinek nem jöttek meg a vendégei, fölteszed az új teavizet, hogy legyen miért begyújtani, megáll a ház előtt valaki, akkora a csönd, hogy kireped, s mintha belőled csapódna ki, homlokon üt az ablaküveg, kicsúszik a kezedből kezed, csak azt fogod keményen, ami magától is marad, aminek beléd szakadtak fullánkjai, topogsz, hogy történjen valami, s rettegsz, hogy ez után mi jöhet.