Valaki néz a rácson át Írják a kövek a jövőt olvassák a múltat a fák akkora marad a világ amekkorára megnövök de azt sem tudom hogy mi köt mi oldja bennem el magát mint a ketrecben a libák ülök a verssorok között nehezedek és röpködök valaki néz a rácson át talán enni és inni ád talán csak méri az időt s egyre gyorsabban jár a föld egyre ritkábbak a csodák