Ahogy a múlthoz odafagy

A csont a hús az üregek
s ahogy alattuk beszakad
a nem tudja hova siet
s a minden egyre távolabb

ahogy a múlthoz odafagy
s beleheli az üveget
az este van de fönn a nap
a képzelet ahogy lemegy

a mindenható részletek
és az egészen a kupak
a lehet hogy nem is beteg
csak keresi a másikat

a végtelen ahogy kihagy
s a nincsen cél csak lendület