Állnak az idők a hegyen Szederkényi Ervin halálakor Mint mikor teljesen kiég s végleges lesz a végtelen állnak az idők a hegyen mint rezzenetlen tollpihék nyitott az ég de semmi kék nem mozdul meg árnyéka sem csak a százegynéhány elem keresi egyszervolt helyét csak a jéggé dermedt igék szakadnak át a nyelveken tüdővé horpad a jelen porhüvellyé a messzeség s mint aki abból is kilép ragyog már tér- s időtelen