Az ólom marad legtovább Az ólom marad legtovább a temető a sejt alatt megnyúlnak benne az utak kiveri a hozott virág magába süllyed a világ belülről eszi a fogat mint elemeken az anyag csak a szavakon szürkül át a sóhajban is katonák azé a perc aki szalad féktelenek és fontosak megcsinálják a kisbabát s mintha nem volna ég csak ág minden vereség súlyosabb