Ősz van és megannyi hátha

A naprakész fű ó igen
befeküdt rögtön a tájba
attól lett olyan amilyen
se barna se nagyon sárga

húzza a fenyőt magára
de ellöki az mérgesen
ennyi a színen a dráma
tanulság nélkül nélkülem

de hát ezt is csak képzelem
ősz van és megannyi hátha
teli tüdő a végtelen
mézlik az Úristen lába

s mintha a mellemen járna
s meg-megállna a szívemen