Mintha a szelet a kalap S hogy ez az év, hogy az a nap, s hogy időt csak térben, hogy a. Se teteje, se ajtaja, mintha a szelet a kalap. S mert folyton utána szalad, ahány lépés, annyi soha. Lüktet a gyűrűben a fa, öli a percet az adat. S mintha létezne pillanat, s abban is, hogy innen oda, mérete, határa, foka, címeket ad a mozinak. Fölkel. Lenyugszik. Játszanak. De örökké csak a nyoma.