III.

Ha most befogom a fülem,
ha a szememet becsukom,
elszalad a nyúl a havon,
a havon túl van a verem.

Ha a fedőt megemelem,
beköszönnek az ablakon,
csak lesz valami alkalom,
hogy szemközt, hogy személyesen.

Ha megakad a nyelvemen,
akkor sem hibáztathatom,
mondják, hogy átok súlya nyom,
de nélküle sem, vele sem.

S mindent ezen a csöpp helyen.
Egyedül, rögtön és nagyon.