Mint mikor titkon valaki

Ahogy a száját beeszi
a csont és a sajgás közé,
s inkább nyelné, mint ejtené,
s úgy is csak félig mondja ki,

mint mikor régi versei,
s az egész cső visszafelé,
a pillanat is senkié,
a kegyelem is egyszeri,

mint mikor titkon valaki,
de nem lehet tudni, mivé,
s úgy fordul a tükör elé,
hogy ki akarja játszani,

mint mikor már nem kérdezi,
csak hirtelen megértené.