12 Akit az idő megölel, nem kérdezi, hogy van-e hely, van-e feladat, akarat, szabad-e, amit nem szabad, akit kiválaszt a dolog, egy lesz vele és nekifog, magára többé nem ügyel, de holtában sem adja fel, aki egy ritmust befejez, nem gondol rá, hogy vége lesz, hiszi: örökké kimarad, amiben benne van a mag, aki költő és megijed, annyi csak, mint a többiek, mikor a tollat leteszi, szeretné újra kezdeni. |