12

Akit az idő megölel,
nem kérdezi, hogy van-e hely,

van-e feladat, akarat,
szabad-e, amit nem szabad,

akit kiválaszt a dolog,
egy lesz vele és nekifog,

magára többé nem ügyel,
de holtában sem adja fel,

aki egy ritmust befejez,
nem gondol rá, hogy vége lesz,

hiszi: örökké kimarad,
amiben benne van a mag,

aki költő és megijed,
annyi csak, mint a többiek,

mikor a tollat leteszi,
szeretné újra kezdeni.