2 Amikor nincs mit mondani, mindig megszólal valaki, mintha véletlen lendület taszítaná meg a hegyet, mintha édenkert bukna le, a lét mögött a semmibe, mintha egy állat lépne be, s nem tudná, miért jött ide, mintha csak annyit mondana, hogy neki nincsen több szava, mintha a repedt boltozat próbálgatná, hogy leszakad, mintha egy másik vetület feszítene föl új eget, s amikor saját napja van, megszólalna, hogy dolga van. |