2

Amikor nincs mit mondani,
mindig megszólal valaki,

mintha véletlen lendület
taszítaná meg a hegyet,

mintha édenkert bukna le,
a lét mögött a semmibe,

mintha egy állat lépne be,
s nem tudná, miért jött ide,

mintha csak annyit mondana,
hogy neki nincsen több szava,

mintha a repedt boltozat
próbálgatná, hogy leszakad,

mintha egy másik vetület
feszítene föl új eget,

s amikor saját napja van,
megszólalna, hogy dolga van.