1 Most akármit elkezdhetek, mert, mint a sejt, csak lüktetek, egyik rímtől a másikig, dobban bennem valami hit, valami mag, egy gondolat, mely úgy egész, hogy széthasad, tehát semmit sem kezdek el, csak megkötöm a végivel, csak folytatom, míg valami a ritmust nem döccenti ki, csak várom, mint Ezékiel, hogy az ige árasszon el, feszítsen meg a feladat, mint életet a nyári nap, s kezdjem ott, hogy abbahagyom, ha egyszer nincs mit mondanom.