ÁTFÚJ RAJTAM A SZÉL Átfúj rajtam a szél, mint a rácson, mint bekerített nappalaimon, porral dörzsöli bordáimat, fényesedjenek át a bőrön, belémakasztja a város letépett plakátjait, hogy emlékezzem a történelemre. Átfúj rajtam a szél, nekemsodor lobogós papírsárkányt, szemetet, tiszavirágot, talpalt könyököt, tiszta lapot, rozsdabarna hitet, háztáji naprendszereket, hogy belegörnyedek, mint rostát ütögető asszonyok. Ideálltam fák és nyitott ablakok közelébe, átfúj rajtam a szél, felfűz, mint a lombot, a házat, felfűz a Nagy Paprikafüzérre, s kiakaszt egy bolygó műemlék ereszére. |