A CSODA Lefokoztuk a csodát ki figyel sarat dagasztó közlegényre parancsszóra pattan tiszteleg megölné apját anyját vasárnaponként pipitér köznapon stilizált puska a gomblyukában szelíd akár a jóllakott bika könnyűjárású üszőt nézeget ó elálló lélegzetek falnak támaszkodások tátott szájak régi fényképeken zsigereinkben kövületekben megdermedők a közlegény csoda időnként kimenő ruhában elétek áll sorsotok tudója elmagyarázza születéstek a múzeumőrnek hazaugrik befekszik felesége föltérképezett paplana alá és eltűnődnek miért fájhat hasikája a legkisebb csodának pontosan visszatér akár a fogaskerék foga nyikorogtatja a vaságyat s ha elmarad a riadó álmodik régi nagy csodákat.